Itt ülök egy meleg szobában, és halkan szól a zene.
Régi dallamok ezek, melyeket nem feledek el sose.
Szívemben emlékek ébrednek, és velük az ifjúság,
Édes, elmúlt szép világa, most újra és újra rám talál.
A korom elfeledvén, szívemben ifjú vagyok megint,
S ahogy mosolygok csendben, az ész mérsékletre int.
Behunyom a szemem. Lelkemben ott a régi hangulat,
Érzem kezed melegét, ahogyan magadhoz simogatsz.
A lassú zene ütemére ringatsz, amint a karodba zársz,
És ebben a varázslatos pillanatban megszűnik a világ.
Majd hirtelen, annyira mélységes, és fájó lesz a csend,
Szinte megbénít az érzés, hogy te, nem vagy itt velem.