H.Gábor Erzsébet
Karácsony
Pihe puha hópihék,
a hajamra hullnak,
látom már a végét,
az ismerős útnak.
Pihe puha hópihék,
belepik az arcom,
szívem nagyot dobban,
az ismerős sarkon.
Pihe puha hópihék,
ellepik a járdát,
az ablakba látom.
Édesanyám arcát.
Pihe puha hópihék,
belepik a várost,
Anyám édes könnyei,
csillagragyogások.
Pihe puha hópihék,
emlékek és vágyak,
a kezemet nyújtom.
drága jó Anyámnak.
Pihe puha karjaival.
mint hópihe ölel,
vigyáz rám még most is,
szorít, nem enged el.
Pihe puha érzések,
járják át a szobát,
s mi magunkba szívjuk,
az ünnep illatát.