Szürkén duzzog az ég, lustán heverésznek a felhők;
Tétova, csendes eső bús képpel csepereg.
——-
Fáradt esztendő támaszkodik újra a botra;
Vénül a Lét, az Idő, még korosabb a világ.
——-
Ádvent szürke egét elhagyta a fényteli vén Nap;
Kurta a nappala, hát fel sem kel sohasem.
—–
Kívülről halovány és szürke a hallgatag ádvent;
Meg sem kondul az ég, néma a vén horizont.
——-
Várjuk a békés, meghitt Eljövetelt, a karácsonyt;
Készül a lelkünk, mert szép ünnep közeleg.
—–
Szürke a távoli hétköznap, és színes az otthon,
Kint a vihar meg a köd, itthon a szép szerelem.
——-
Szürke világ van kint, entrópia hajt a pokolba;
Ordas démonai: vak piac és hatalom.
—–
Meghitt otthon nélkül gyorsan a semmibe tűnne;
Vízözön ellen nincs gyógyszer, csak: Szeretet.
—–
Mert nem anyag, ami életben tart kerge világot;
Élteti csók, szerelem, isteni életöröm.
—–
Most amikor már év végén elfogyna reményünk,
Ádvent csendje talán új, üde életet ad.
——
Ádvent szürke ködében a Lélek várja a jussát;
Tárjuk az ajtót már, jöjj, örök isteni fény!