Születésnapomra- 2011. 12. 19.
Írta: tenger Dátum: December 19 2011 08:42:33
MM
Átlépném azt a bizonyos napot
Mikor gyertya gyullad a tortán
S én pedig elfeledettségben állok
A sok – sok ismerősnek az ajkán.
Teljes hír
Átlépném azt a bizonyos napot
Mikor gyertya gyullad a tortán
S én pedig elfeledettségben állok
A sok – sok ismerősnek az ajkán.
Hiába van születésnap- ünnep
Ez már, nem az igazi, az a régi
Itt volna már az ideje végre tán
Az Égi utak végtelenségébe lépni.
Eltűnni a nagy- nagy semmibe
Egy csendes téli örök hajnalon,
S feledni minden hazug percet
Mikor hittem, te vagy angyalom!
Nem kellek én már a világnak
Engem legyőzött az örök feledés,
Nekem már nincs, miért élnem itt
Jöjjön hát a végső nagy temetés.
Eltűnök mindenki életéből, El!
Nem leszek senkinek örök terhe,
Talán majd az én Istenem megszán
S elmondja, velem mi is a terve!
Élettelen szívszavakkal éltem
Hazug kezek érintették arcom,
Most érzem csak oly súlyosnak
S fájdalmasnak minden harcom!
Mit ér az a bizonyos nap? Mit?
Mikor a feledés hulláma ringat
S nem annak az áldó örök karja
Kiben, én oly nagyon bíztam!
Most már megértettem Adyt
Értem József Attilának bánatát,
Mely a születésnapok hajnalán
Szívük rejtekét, kínzón járta át.
Az idő lassan, komótosan ballag
De csak ballagjon örök szirteken,
S feledje decembernek 19.-ik napját
Egy jól irányzott ütéssel hirtelen.
Nincs kit ünnepelni azon a napon,
De igen mégis, egy édes kisleányt,
Ki szintén e „szép” napon láthatta meg
A december 19.-i csodaszép éjszakát!
Ha Isten segít, s megérem e napot
Reád gondolva kortyolok csendesen,
S mondom elfeledett létem talaján
Az én Istenem nagyon sokáig Éltessen!
Találj az Életben igazi barátokat
Akik majd mindig melletted állnak,
S örök szeretetüknek édes tavaszán
Szívük csodálatos rejtekébe zárnak!
S hogy mi az én kívánságom?
Elmondom szívnek néma hangján,
Szeretnék utoljára csak még egyszer
Mosoly lenni a most, rám emlékezők ajkán!