Túl messze vitt az utad. Túl messze kóboroltál.
Túl távol az otthon: az ismeretlen fedi el.
Túl messze... s nincs világokat összekötő portál,
Nincsen belső hang, mi súgja: indulni merre kell.
Túl a túlon, messze, messze, magadat keresed,
De eltévedtél: érzed, tudod bár jól, elvesztél;
Most ne állj meg! Nézd csak fent a kéklő, magas eget!
Vezetnek a fények, haza - míg van remény, mi él.
Utazz bár világokon túl, űzd az ismeretlent,
Önmagad ne másutt keresd: a fényben, odabent.