Laurence Hope: Hűtlen (műfordítás)
Írta: Vyvyen Dátum: December 19 2011 21:36:46
Gy
Nem volt rendkívül sok csábító bennem,
Tehetség, s szépség; nem tudtál aggódni
Kellően, hogy a hűséged add nekem,
Ki oly törődő, mégsem tud osztozni.
Teljes hír
Laurence Hope: Hűtlen
Egy szeretőnél több voltál számomra, -
Mint valamiféle szent, és félisten, -
Akár a tenger fölötti napszállta,
S csillagok fénye a rezgő levélen.
Nem volt rendkívül sok csábító bennem,
Tehetség, s szépség; nem tudtál aggódni
Kellően, hogy a hűséged add nekem,
Ki oly törődő, mégsem tud osztozni.
Oh, én templomom! A szentélyt megleltem,
Mezítláb léptem be fejem lehajtva,
Hogy leróhassam a mély tiszteletem
E nyílt udvarban, hol bárki járhatna.
Mindenki tudta, hallom, de jómagam,
E remélő bolond, mit észreveszel,
Szerelmet venni a piacra jártam
Az imádat, hit, s álmok érméivel.
Vége már. Itt a feledés ideje!
Nem tudom, válasszak e valaki mást
A bizalom meglelését remélve,
Vagy a gyöngéd, mégis hűtlen sodródást.
A többiek között szeretlek lágyan, -
(A sok silány közt nincs egy igazi se), -
Így lesz a legjobb, lehet, igazad van,
Úgy kell tennem ezután, miként te.
A veled töltött édes éjszakákon,
Mikor a halál feltűnt a hajnalban,
Szépséged és szerelmed árát tudom,
Hogy én megfizettem volna boldogan.
(A szótagszámot 9-ről 11-re módosítottam a szöveghűség megőrzése érdekében.)