AZ ÉN ALTATÓM
Írta: Szollosi David Dátum: December 20 2011 06:10:22
Gy
Nehéz nap volt, jó hogy vége van már,
Hajtsd párnára, kedvesem, fejed,
Ágyad mellé ülök, s altatóul
Mesét mondok, ha megengeded.
Teljes hír
AZ ÉN ALTATÓM
Nehéz nap volt, jó hogy vége van már,
Hajtsd párnára, kedvesem, fejed,
Ágyad mellé ülök, s altatóul
Mesét mondok, ha megengeded.
Hol volt, hol nem, volt egy kisfiúcska,
Mindig kócos, nagyon csintalan,
Szerette a színes mesekönyvet,
Meg a labdát, mert sok pöttye van.
Szerette a békák brekegését,
És a finom szellősusogást,
Csodálta az útszéli virágot,
Nem is kívánt többet, semmi mást.
Aztán, hogy az évek elszaladtak,
Kisfiúból, lám, nagyfiú lett,
Nagyfiúból meg fiatalember,
Ő mesél most altatót neked.
Már nem csak a labda érdekelte,
Valami más, különös dolog,
Ha mellette ellibbent egy szoknya,
Szíve máris jobban dobogott.
Így történt egy langyos nyári estén:
Valahol víg kompánia volt,
S ott voltál te is, ugye, emlékszel?
Az a srác hevesen udvarolt.
És a táncot követték találkák,
Séták, csókok, így lett szerelem.
Ő ül itt most, meséljen tovább is?
Akarod? Jó, én megkérhetem.
Kicsi voltam, hány év telt azóta,
De a lelkem mit sem változott,
Ma is szívből szeretek vagy sírok,
Bár az arcom kicsit megfogyott.
Úgy szeretek, mint a tarka lepke
Pihenni a vadvirágokon,
Úgy szeretek, mint a harmat cseppje
Ringatózni a fűszálakon.
Úgy szeretek, mint tücskök a réten
Játszani a cinci hegedűn,
Úgy szeretek, mint a denevérek
Repkedni, ha a nap tovatűn.
Szeretem a lombok üde zöldjét,
Patakok hűs, fecsegő vízét,
Szeretem a vattacsomó felhőt,
Akácvirág édeskés ízét.
Szerelmeim nem vad lángolások,
Emésztő tűz engem nem hevít,
Térden állva sosem esküdöztem,
A szerelmem csendes és szelíd.
Így szeretlek téged is, aludj most,
S a mesémet álmodjad tovább.
Takaród lágyan megigazítom,
Még egy csók, kedves, jó éjszakát!
1963. december 26.