LENINGRÁDKA
Írta: Szollosi David Dátum: December 22 2011 06:11:47
V
Táncoltunk, úgy húzott magához,
Fejem a vállán nyugodott,
A sors szeszélye, lám, hová hoz,
Melegem lett, le a zakót…
Teljes hír
LENINGRÁDKA*
Szeret, azt súgta, csak nevettem,
Nem szóltam semmit, butaság!
Egy hét alatt ez lehetetlen,
Hol vannak már ilyen csodák…
Táncoltunk, úgy húzott magához,
Fejem a vállán nyugodott,
A sors szeszélye, lám, hová hoz,
Melegem lett, le a zakót…
„Nem, nem, nem szabad, ide látnak…”,
„Akkor sötétben táncolunk!”
Ringását ittam derekának,
Ahogy a szobán átvonult.
Vadul elkaptam, úgy kívántam,
Csókoltam nyakát, a kezét,
Csak egy éjjel vele az ágyban
Elég lenne nekem, elég…
Vetkőztettem, ő nem engedte,
Megsértődött. „Ilyen hamar?
Nem vagyok még a feleséged,
S tudd meg, engem más is akar…”
Dühöm elkapott. „Itt van, látod?
Van kedvesem, ki vár reám,
S neked is van biztos barátod,
Vagy szűz lennél még, szép leány?”
„Igazad van, el is megyek már…”
Mondta, s megindult. „Nem, Vera,
Ne menj el, tudod, nekem is fáj…”
De késő volt, óh én buta!
Pardont kérni szégyelltem volna,
Úgy döntöttem, végét vetem
E kínos ügynek. Pici morzsa
Azért mégis lehullt nekem…
Leningrád, 1962. október
_______________________________
*városi illetőségű nő orosz neve
(a férfi - leningrágyec...)