Egyszer régen, Attikában
Főtt a nép az adósságban;
A kamatok embert ettek,
Rabszolgaságba vetettek.
——–
Nehéz idő,
Nehéz idő;
Mit is tehet egy Békítő?
——-
Rossz jelen indulat-árja
A vérfürdő-jövőt várja,
Vadul villognak a szemek,
Ezer oszlop beleremeg.
——-
Kardot köszörülő
Idő…
Mit tehet itt egy Békítő?
——-
Vén hitelek rossz fullánkja
Életerő lelkét rágja,
Talán a fájdalom marad,
Abból meg csupán kín fakad.
——–
Farkasfogú,
Szürke idő…
Mihez kezdjen egy Békítő?
——–
Mi lett aztán Attikában?
Vér folyt a templom sarkában?
Megtelt az összes temető,
S infarktust kapott a jövő?
——-
Adósság-hálójú idő,
Mit művelt az a békítő?
——-
Amit Szólón egykor tudott,
Úgy látszik, már örök titok,
Mivel ma nem tudja senki.
——–
Vajon mit lehetne tenni,
Hogy mégse tudja megenni
Az adósság a világot?
——-
Az egykori Szólón ma már
Szobor a múlt magas falán.
——-
Szúrós szeme egykor látott
Megszűnni sok adósságot.
—–
“Holnap napkeltétől pedig
Többé senki nem tartozik,
Nincs adós, nincs hitelező,
Viszont talán lehet: jövő…”
——–
A kisöpört adósságok
Helyén elfért a jövendő,
Jött Attikára jobb idő…
——
Ma már ebből gyerek felel,
De hogy mivel érhette el
Szólón, azt nem tudja senki.
——
Jövő menedéke: béke;
És a mélykék hellén égre
Bizakodva néztek végre.
—–
Pénzes farkas, adós bárány
Puszipajtások nem lettek,
Viszont tovább öregedtek.
——-
Megköszönte-e a tömeg
Szólónnak, a békítőnek?
——–
A fegyvereket letették,
Csendesek lettek az esték…
——-
Hogy lehet a hitelezőt,
Meg a dühös nélkülözőt
Egy akolba beterelni?
——-
Mindez csupán Szólón titka,
S mivel Szólón nagyon ritka,
Rajta kívül nem tudja más…
——
Ma is nehéz idők járnak,
Ma is a jövőbe vájnak
A hatalmas adósságok…
——-
Néhai Szólón, barátunk,
Jöjj hozzánk, szívesen látunk…
——–
Múltba zárva hogy’ jöhetne?
Tán el is van már feledve?
—–
Panaszosan, búsan szólón
Idézlek, néhai Szólón!
——
Higgadt bölcsnek, békítőnek,
S főleg: jövőteremtőnek
Ma is itt lenne a helyed.
——–
Hó hull sápadt Miatyánkra,
Kemény szél jön a világra,
Újabb baljós, rossz esztendők.
—–
Reménykedve, szépen szólón
Idézlek, néhai Szólón.
—–
Jöjj el közénk,
Itt a helyed,
Vagy küldd közénk a szellemed!
—–
Éledezik száz rossz erő,
Jöjj,
Ne késlekedj,
Békítő!