Téboly
Írta: Alexa Dátum: December 23 2011 20:58:04
MM
Levegőd fogytán, már a porban fekszel,
„ Aludj el kicsi lány, örökké velem leszel.”
S lecsukódik szemed, minden vörösben ázik,
Az álom és valóság lassan eggyé válik.
Teljes hír
Éjsötét álomban felreppenő képek,
Alakok, vadak, színük, mint a vérnek.
Vicsorgó ajkakkal lesik minden lépted,
Hiába jön hajnal, nem nyersz menedéket.
Járdákon bolyongsz, rettensz minden neszre,
Úgy érzed magad, mintha el lennél veszve.
Tekinteted kapkod, szíved is csak dobban,
Árnyékokat keresel a közeli bokrokban.
Mindenhová követ, a bőrödön is érzed,
A füledben is cseng még a sátáni ének.
S idővel sem enyhül, félsz elaludni,
Hisz ha egyszer elkap, nem tudsz menekülni.
Reményed törik, eljön az éjszaka,
Ő feléd közelít, nem hagy magadra.
Mint farkas a zsákmányt… csak járkál körülötted,
A falka is ott van, ha mozdulsz, megölnek.
Mellkasod mozog, légzésed szapora,
Félsz, mert lehetsz akár most te a vacsora.
Szemed is könnyes, nem mersz mozdulni,
Fiatal vagy még, nem akarsz meghalni.
Nézed a vezért, még körülötted járkál,
Tekintetével szinte a lelkedben vájkál.
S minduntalan mosolyra húzódik az ajka,
Úgy nézel rá, mint nyuszi a vadra.
„Mondd csak, pici lány. Szeretnél még élni?”
Teszi fel a kérdést, s kezdesz remélni.
Nyitnád szóra ajkad, de morrong már a falka,
Ránézel s látod, éles ám a karma.
„Haza mennék. Kérlek…” súgod szinte csendben,
Rögtön meg is bánod, „Menne már a szentem!
Halljátok fiúk, unalmasak vagyunk,
Maradj még, csak játszani akarunk.”
Öntudatlan lépsz, de késő, ő már ott van,
A földre vér cseppen, érzed őt karodban.
Sikítasz, rázkódsz, felnyársalja bőröd,
S közben csak kacag, ő maga az ördög.
Levegőd fogytán, már a porban fekszel,
„ Aludj el kicsi lány, örökké velem leszel.”
S lecsukódik szemed, minden vörösben ázik,
Az álom és valóság lassan eggyé válik.