Álmodozás
Írta: Obuda Dátum: December 27 2007 08:41:23



Csalogat a csillagoknak pislákoló fénye,
búcsút int a földi világ sokmilliárd lénye.

Teljes hír



Nézem az égboltnak ragyogó tengerét,
el?zöm magamtól gondjaim fellegét.
Szabaddá engedem megfáradt szellemem,
szárnyalva hajózok a csillagtengeren.

Csalogat a csillagoknak pislákoló fénye,
búcsút int a földi világ sokmilliárd lénye.
Elrugaszkodtam a földt?l, a messzi végtelenbe,
színt varázsol a sok csillag szürke életembe.

Képzeletem elszabadult, s messze-messze szárnyal,
a szellemem találkozik néhány sötét árnnyal.
Gonosz árnyak taszítanak a szédít? mélybe,
de lelkem belekapaszkodik a süvít? szélbe.

Visszaemel a magasban úszó felh?k fölé,
s visszatérek, fel az égbolt ékszerei közé.
Szállok köztük szélsebesen, angyalokat látok,
fényár lebeg körülöttük és feléjük szállok.

Így szól egy hang: Hé, kishaver, térj vissza a földre!
Szállj már le a felh?k közül, s nézzél lassan körbe!
Majd meredten és bágyadtan lassan körbelesek,
s hirtelen egy más világból jól pofára esek.