Radnai István:
ELVARÁZSOLT ÁDVENT
tülekszik szinte megvadul a nép
a bankó zsebemben viszket
csillog odabenn ajándék
papírban lihegő ihlet
már kinéztem párálló
ablakon át olvad a csokoládé
a bolt ide két megálló
táncoló kis figura a másé
nem lehet már nyúlna érte
kezem de kocsi kell és százas
futva jön előlem kitépte
az utolsót a szeme lázas
kezemből az apró elgurul
a karácsonyi szeretet bennem
vérben forgó szemmel vadul
vérnyomást emel a lelkem
*
hamis pénz képzelt bevásárló kosár
félrelökve mint szelíd vágyam áll
csonka kerékkel mered az égnek
szinte látom esteledik és gyertyák égnek
leereszkedik mint köd az ünnep
valaki lehúzta tán a takarót fűthet-
ne jobban de parányi a radiátor
ricsaj harsan valaki valakit átkoz