Csak álltam és meghaltam
Hirtelen körülöttem minden mozdulatlan.
Szemem számára nem vagy láthatatlan,
Abba a pillanatba majd belefagytam.
Az egész napos szenvedés után
Mi engem ért a fényes pesti utcán
Ki számított volna akkor-arra,
Hogy szembe jön vele maga az Angyal?
Láttalak;
Emlékembe égettem gyönyörű jelenséged
Felejteni nem foglak, ha ezerszer is idézlek.
Nem néztél rám, tekinteted máshol járt,
Nekem olyan voltál, mint maga a mennyország.
Arcodon szenvedély; mosoly,
Másnak biztosan csábító lehet,
Számomra azt jelenti, csókolj
Más legfeljebb álmodozhat veled.
Isten játszik a ruletten
Tudja, hogy összetartozunk mi ketten.
De mint ha még valamire várna
Nekem kellene mondani, te vagy életem párja.
Méz vagy nekem, s röpke keserűség
Napfelkeltében a bíboros-derűs ég.
Szárba szökken szememből a rózsa
Könnyen adom könnyem nyugovóra.
Vajon sokat kell még várnom,
Hogy ez a tündér hozzám leszálljon?
Vagy nem is kell várnom, mert nem jön el soha
Mint árva fiúhoz a gonosz mostoha.
Lassan telnek a nehéz téli napok
De ha ilyet látok, nagyon hamar felolvadok.
Rajtad is láttam az én hatásom,
Te hoztad el pillanatnyi halálom.
Négy napja még arról szólt a fáma
"Titokban röpke percre vágyni...
...Elmondhatatlanul szeretném látni"
Ma Isten terelt utamba, te drága!
Ha valaha is olvasod, jó ha tudod
S az sem baj, ha emlékem a szemétre dobod
Ebben a könyvben rólad még sok vers fog születni
Ha eljön a nyár, érted egy szál rózsát fogok elültetni.