Éji ereszték
Írta: reitinger jolan Dátum: December 29 2011 16:31:12
V
A hajnal felfordult messzeség,
Éled homálya s tán nyöszörög,
De a rohanó idő fél itt,
S mit orkánná dagadó szél vitt,
Teljes hír
Tél ködét keresi még a táj,
Ringó éjben én megtalálom,
Gyengéden érző ernyedt árnyt lop,
S andalgó kör mesevilágot
Aggat rám, így magamba zárom,
Az éj toronnyá lesz, büszke vár.
Vén csavargó, édes ártalom,
Nappalt szakít, önmagamba sző,
Örök rabjává válik a test,
Csendjébe hullok, szól: így szeress,
Omló órát les a zord idő,
S elűzi a sápadt szánalom.
Majd belém huny kábító szava,
Lélegzetem párává omol,
Köd-árkomra pőre sötét száll,
Lélek zátony derengésre vár,
Szendergésem megnyugvást okol,
Gomolyt szitál rám örvény hava.
Dorombol, oly könnyűnek érzem,
Ahogy átleng rajtam e hullám,
Hópalástként borít altatón,
Méz mérgével együtt alhatom,
Önzőn így jut erembe tudván
Utat talál, ringató érdem.
A hajnal felfordult messzeség,
Éled homálya s tán nyöszörög,
De a rohanó idő fél itt,
S mit orkánná dagadó szél vitt,
Ébredés álommal ütközött,
Mi éjjel él, nappalban henyél.