Este tíz után
Írta: nevezetlen Dátum: December 31 2011 12:47:49
V
És néha, ha a földre rogyva tíz körmöm betonba vájom
Mikor nem lát ráncolt orr, se fül
És a szemeken hét álom ül,
Vad táncot járok akkor éjjel, Holdnak sírva szenvedésem, szívemet kitárom.
Teljes hír
Könnyű derű kel a szívben este tíz után,
Téli ködben lámpák égnek,
Árnyaink oly kedves rémek,
Ha sálba fojtott arccal járok kint a szűk utcán.
Szép nyugodtan, semmi bajban lépek halkan, gondtalan,
Nem sürget, és nem vár senki,
Csak vérem zúgja: "Menni! Menni!"
És örömmel reszket testem, ha december hidegében sétálok én egymagam.
Drága társak, árny-emlékek, hozzátok csak úgy beszélek
Minden hanggal szinte némán,
Szenvedéllyel, mégis bénán,
S a kavargó fényes ködnek minden csöppje mámor-csoda, mit megértek.
És néha, ha a földre rogyva tíz körmöm betonba vájom
Mikor nem lát ráncolt orr, se fül
És a szemeken hét álom ül,
Vad táncot járok akkor éjjel, Holdnak sírva szenvedésem, szívemet kitárom.