A rét
Írta: Oratus Dátum: Január 02 2012 07:04:24
H
Virágot bont a rét, a tavasz köszön,
tovaszáll, elmegy messzire!
Virágot bont a szív, jő az ihlet mestere,
a szív köszön, lágy öröm.
Teljes hír
Virágot bont a rét, a tavasz köszön,
tovaszáll, elmegy messzire!
Virágot bont a szív, jő az ihlet mestere,
a szív köszön, lágy öröm.
Patak suhogása, levél zizzenése
csörrenés a szívben, ütés a lélekre.
Surran, tovalép, elmegy a fény,
kinyílik a kapu, a hátsó szerelvény.
Játékok, lomok, régi emlékképek,
régi gyerekkorom, s ti eljövendő léptek!
- így szól egy hang mélyem mélyéből,
ismerős a zene, fülembe csengő.
Csókolj egy csókot: Érezzem! – üvöltöm,
elszakadt cérna, pitypang a földön.
Béke vége, végre vére! – mondom,
tüzelő ágyú egy ősi romon.
Pezsdül, ha tombol a víz, ívni is kész,
mondja az ember: Hal, ni! Nehéz.
Mázsányi teher sok-sok gondja,
kiszakadt ruhának magányos foltja.