Elmúlt...
Írta: Kruzselyi Attila Dátum: Január 03 2012 13:49:57
MM
Elmúlt az életem.
Mi van még énnekem?
Nem sok már biztosan,
Töltsem hát okosan.
Teljes hír
Elmúlt az életem.
Mi van még énnekem?
Nem sok már biztosan,
Töltsem hát okosan.
Tékozló életem,
Mi maradt énnekem?
Üresek kezeim:
Vannak emlékeim?
Önmagam becsapva?
Értelmetlen volna.
Öregen, lassulva:
Ez maradt holnapra.
Eredmény nem sok volt,
Lustának nem jutott.
Vártam én évszámra
Nem jövő csodára.
Csoda az csak nem jött,
Öregség köszöntött.
Lassúság, lomhaság
Oda az ifjúság.
Magamat becsapni?
Nem volna értelme.
Tégedet becsapni?
Életem szégyene.
Egyet, azt jól tudok:
Szeretlek tégedet!
Igaz, hogy szerelmem
Tartós már nem lehet.
Az évek lankasztó
Törvénye borzasztó.
Fürge fiatalhoz
Testem már nem való.
Féltelek tégedet.
Szívedben keserved,
Bénítón, magányban
Keresed kedvesed.
Hidd el, hogy nem jön el,
Csak ha teszel érte!
Bölcsen, óvatosan
Lépésről-lépésre.
Hidd el, hogy másnak sem
Könnyű az élete,
Habár e látszatot
Hamisan keltette.
Sokszor butaságot
Csinálunk hirtelen,
Nem látva a reményt
Sok élethelyzetben.
Kérlek, hogy ezt ne tedd!
Soha fel ne adjad!
Sorsodnak kovácsa
Egyedül magad vagy.
2011. május 30.