L.Hope: A hűtlen
Írta: haaszi Dátum: Január 03 2012 18:34:35
MM
Szeretőnél több voltál nekem,
szent és félig isteni varázs,
naplemente a kék tengeren,
lombrezdülés, csillagragyogás.
Teljes hír
Szeretőnél több voltál nekem,
szent és félig isteni varázs,
naplemente a kék tengeren,
lombrezdülés, csillagragyogás.
Túl kevés volt bennem a vonzó
adottság, báj, hogy a hűségedet
rám vesztegesd; ki oly pazarló,
de osztozni terajtad képtelen.
Jaj, Templomom, Szentélyem voltál,
Hova mezítláb, főhajtva léptem
fizetni hódolatom zsoldját,
s nem összetiport udvart reméltem.
Mindenki más tudta, csak én nem
- bízó bolond, a hit hogy elvakít –
szív piacán vertem el pénzem,
naiv álmok vert tallérait.
Mégis vége. Felejteni kell!
Vagy találni új szeretőt, mást,
meglelt hűség reményeivel,
vagy hitetlen sodródni tovább.
Léhán szeretni, csak könnyedén,
(egynek lenni a sok közt) – lehet,
S tehetném én is, ha tudnék még
Élni könnyelműn, mint te teszed.
Ó, édes, elvesztett éjszakák!
Mint halál volt a szürke reggel…
Szerelmedért, hogy magas az ár,
tudtam. Fizettem volna, kedvvel!
és a nyers:
hűtlen / by: Laurence Hope (1865-1904)
Több volt, mint egy szerető nekem, -
valami szent, és félig isteni volt, -
Hasonló a Naplemente a tengeren,
A levelek remegése, és csillagok ragyogása.
Nem volt bennem sok vonzó,
adottság, vagy szépség;téged nem érdekelt
Eléggé, hogy nekem hűséget adj,
Ki törődik oly mélyen, és nem tud osztozkodni.
Jaj, én Templomom! Találom az oltárt,
Beléptem mezítláb, lehajtott fejjel,
Fizetni az én hódolatom árát(díj, pályázat. zsenge),
egy nyitott udvaron,(színen) ahol mindenki taposhat!
És minden ember tudta, hallom, de én,
lévén bízó bolond, úgy tűnik,
a Szeretet piacára mentem vásárolni
a hódolat, és hit, és álmok pénzével!
Mégis vége. Most felejteni kell!
Tudom, még nem azt választani újra
A megtalált lojalitás reményében
Vagy szeretik, de hitetlen, sodródás van veled.
könnyedén szeretni, a többiek között, -
(Sok kicsi, nem egy nagy), -
Lehet, hogy igazad van: én is megtalálhatom azt,
legjobb továbbiakban úgy tenni, ahogy te tetted.
De ah, az én édes, elveszett éjszakáim veled,
Amikor már halál volt szürke hajnalon,
szépséged és szerelmed ára, tudtam,
fizettem volna, és szívesen fizettem volna!
abab, 9