Bár eltemetnének...
Írta: Amooren Dátum: December 28 2007 20:54:10
Sorsom lesz az örök magány,
Ezt kínálod az élet asztalán.
Teljes hír
Bár eltemetnének végre egy helyre,
Hol nyugalom borulhatna lelkemre,
Hol sok fehér és vörös rózsa nyílna,
Hol hulló szirmuk síromra szállna.
Beköszöntött a tél, a szürkeség,
Számomra most minden keser?ség.
Boldogság hatotta át lelkemet,
De az élet elvette a kedvemet.
Sors, miért kínzol ennyi szörnyeteggel?
Vihart küldesz rám hatalmas fellegekkel,
Zúzzanak szét a villámok, a szikrák,
Nehogy megleljem az öröm titkát?
Miért? Mivel érdemeltem ezt ki?
A gyufát vajon mivel húztam ki?
Eldöntötted s kijelölted utamat:
Elpusztítottad az összes kiutat.
Sorsom lesz az örök magány,
Ezt kínálod az élet asztalán.
Nem akarom, nem tudom elfogadni,
Könyörgöm neked, hagyj meghalni!
Ha eltemetnének végre egy helyre,
Hol nyugalom borulhatna lelkemre,
Hol sok fehér és vörös rózsa nyílna,
Hol hulló szirmuk síromra szállna.
Akkor végre nem volnék egyedül...