Múzsám "Lívia" VIII.
Írta: Sancho Dátum: Január 05 2012 10:05:24
V
A semmiből bukkantál elő hirtelen,
Csodálkoztam, hogy ilyen e a véletlen,
Akkor megállt az idő egy pillanatra mindenen,
Éreztem, ahogy sétálsz bolondos szívemen.
Teljes hír
Tó tükrén táncoltak a napsugarak,
Csevegős delelőt ültek a vadmadarak,
Merengtem a távolba, ahol a csend honolt,
Talpam alatt a híd, egyszer csak remegve dalolt.
A semmiből bukkantál elő hirtelen,
Csodálkoztam, hogy ilyen e a véletlen,
Akkor megállt az idő egy pillanatra mindenen,
Éreztem, ahogy sétálsz bolondos szívemen.
Nap feszíti szét a fák égig érő ágait,
Fényével teríti ránk plátói vágyait,
Tavaszi mosollyal ringattad lelkemet,
Csodáltuk az erdőt, kémleltük a kék eget.
Ittam szavaid, néztem szép szemed,
Véget ér lassan az út, maradnék még veled,
Köszönöm Múzsám, köszönöm az ihletet,
S azt, hogy közelebb engedted hozzám a szívedet.