REKVIEM EGY LEÁNDERÉRT
Írta: Szollosi David Dátum: Január 06 2012 05:53:27
V
Elhagyott ő is, nem bírt meg a téllel,
A fagy megölte, száraz minden ága,
A levelei hullnak szerte-széjjel,
Leánder volt, anyám kedvenc virága.
Teljes hír
REKVIEM EGY LEÁNDERÉRT
Elhagyott ő is, nem bírt meg a téllel,
A fagy megölte, száraz minden ága,
A levelei hullnak szerte-széjjel,
Leánder volt, anyám kedvenc virága.
Harminc éve, hogy filléres cserépben
Valaki hozta, nevét rég feledtük,
A régi bérház gangján állt szerényen,
Locsolgattuk, forgattuk, megszerettük.
Mikor először zsenge szirmot bontott,
Anyám boldogan, lelkesen mutatta,
Nézd ezt a halvány, rózsaszín bozontot,
Olyan, akár egy púderezett vatta.
Nőtt, nőtt a fácska, évről-évre szebb lett,
Hozta egyre a sok mesés virágot,
Egy egész ház csodálta a kedvencet,
Ki permetlét hozott rá, ki meg tápot.
Szegény anyám, két éve múlt, hogy elment,
Örökül reám hagyta leánderét,
Locsolókannát, metszőollót, mindent,
Íratlanul is – a végrendeletét…
Aztán hogy lassan a lakást kinőtte,
Egy tavaszon fordult vele a kocka,
Családi tanács tartatott fölötte,
Amely végülis a döntést meghozta.
Jobb lesz neki a szabadban, a telken,
Pompás díszeit kényezteti a nap,
Tücsök altatja nyáresti melegben,
A hajnali harmat néki inni ad.
Virágzott, zöldellt, élvezte a kertet,
Pünkösdi rózsák, málnák társaságát,
Nekünk mindig kedves látványt jelentett,
S ő hálásan lengette könnyű ágát.
Elmúlt a nyár, az ősz hidegre váltott,
Minden növényt, mely kényes téli fagyra,
Leándert, pozsgást, muskátlivirágot
A házba vittünk, jó sorsukra hagyva.
De nem kímélték, jaj, a mínuszok,
Halálba dermedt a délszaki flóra,
Szép leánder-jussom lassan megfagyott,
Ez lett számára az utolsó óra.
Késő a bánat, így volt ez megírva,
Hogy jó anyám után ő is elmenjen,
Kedvenc virága nélküle nem bírta,
De találkoznak odafenn - a mennyben…
2010. május 10.