Annyira vágyódom Utánad,
Hogy ez már fáj, nagyon,
Szeretnék lógni a nyakadban,
Mint egyszer régen, fiatalon,
Amikor még majdnem gyermekek
Voltunk és róttuk az utat,
Nem törődve senkivel,
Ki utánunk les és kutat!
Csókra, csókot halmoztunk,
Közben egy szót sem szóltunk,
Csak mentünk, mentünk előre!
Elfáradtunk egy öreg padra
Leülve folytattuk csókok ezreit.
Csak egy párat eltettünk volna,
Akkor ez a vágyódás nem tenné
Tönkre szívemet és a Tiedet,
Ahogy mondtad nekem!