CSILLAGHULLÁS
Írta: Szollosi David Dátum: Január 09 2012 05:54:12
MM
A mérhetetlen csend megült a tájon,
Az ég fekete korom volt felettünk,
Gyémántcsíkodat, Tejút, ma is látom,
Páratlan látvány részesei lettünk.
Teljes hír
CSILLAGHULLÁS
Magyar legény, lengyel lány, mongol sztyeppe…
Harmincöt éve történt, jól emlékszem.
Egy jurta mellett borult ránk az este,
Mindentől távol, nomád messzeségben.
A mérhetetlen csend megült a tájon,
Az ég fekete korom volt felettünk,
Gyémántcsíkodat, Tejút, ma is látom,
Páratlan látvány részesei lettünk.
Sűrű ecsettel húzott a Természet
A mennyboltra fölénk tündöklő sávot,
S mi szemmel, szívvel ittuk az egészet,
Az élmény minket szinte összeláncolt.
Tücskök sehol, csak bensőnk lüktetése,
Köröttünk fanyar, édes ürömillat,
Aztán az éj nemvárt meglepetése:
Száguldó tűzgömb, kérész-hullócsillag.
Tudom jól, persze, egy öklömnyi kőzet,
Mely porrá ég, ha átsuhan a légen,
De a legenda bírja az időket,
A csillaghullás szimbólum lett régen.
Csodáltuk némán, átkarolva egymást,
Ki mire gondolt, megmaradt titoknak,
Tán arra, hogy - találkozunk még, meglásd,
Hol csillagok Tejúton randevúznak...
2010. augusztus