TELÍTŐDTEM
Írta: farkas viola Dátum: Január 13 2012 08:08:38
V
Minden kezdet tele remény,
Átváltozva egy rossz regény,
Így hullámzik az életünk,
Amíg végül el is megyünk.
Teljes hír
TELITŐDTEM
Telítődtem az örömmel,
És párjával, az ürömmel,
Nem kell most már se ez, se az,
Fölösleges minden vigasz.
Soha nem volt nagy kényelmem,
Elégedett menedékem,
Helyette szüntelen munka,
Abból is a legnagyobbja.
Minden úgy van, mint volt tegnap,
Csak kevesebb már a holnap,
Nem mozdít meg vihar, szélvész,
Aki elment, vissza sem néz.
Reggelente új remények,
De estére, alig élek,
Nyugtázom, hogy ismét elmúlt,
Egyformaság: meg sem újult.
Majd lelassul a szerkezet,
Akkor gondolkozni lehet,
De már erre sincsen erő,
Elhasználódott a jövő
Akarunk még? Elszáguldunk,
Attól félünk, lemaradunk,
Egyre gyorsul már a menet,
Eléri a fellegeket
Minden díszes, pompázatos,
Az se baj, ha kockázatos,
Egyszerre törünk az élre,
Rikoltó, csillogó fényre.
Aztán sötét kavarodás,
Egyre nagyobb kiabálás,
Eszeveszett tempóban,
Zuhanás a pokolba.
Utóhang:
Volt-e célja életemnek?
Embertelen küzdelemnek?
Erőfeszítő semminek,
Csekélyke kis örömöknek?
Nem volt szerencsém családdal,
Élek magam magányával,
Szeretet is messze került,
Szinte jobb létre szenderült.
Minden kezdet tele remény,
Átváltozva egy rossz regény,
Így hullámzik az életünk,
Amíg végül el is megyünk.