PINCEBELI IGAZ TÖRTÉNET
Írta: Szollosi David Dátum: Január 15 2012 06:37:38
H
Egyik kedves ismerősöm mesélte az esetet,
Ami vele nem is oly rég váratlanul megesett.
Lakását egy ütött-kopott öreg házra cserélte,
Viszont a kert kárpótolja, legalábbis remélte.
Teljes hír
PINCEBELI IGAZ TÖRTÉNET
Egyik kedves ismerősöm mesélte az esetet,
Ami vele nem is oly rég váratlanul megesett.
Lakását egy ütött-kopott öreg házra cserélte,
Viszont a kert kárpótolja, legalábbis remélte.
Romos a ház, rég nem lakták, kihaltak a tulajok,
Vedlett a fal, gyomos a kert, töröttek az ablakok.
Mint egy elvarázsolt kastély, pókhálósan, dohosan,
Minden zugban, helyiségben rendetlenség, káosz van.
Nosza, kedves ismerősöm végre rászánta magát,
Felderítő útra indult, sorra vett minden szobát.
Kamra is volt, padlás, pince, ósdi holmi mindenütt,
Amit két öreg gazdája életében tönkrenyűtt.
Kezdjük talán a pincével, mondta, s lámpát ragadott,
Megnézem, hogy mennyi kacat, kidobnivaló van ott.
Óvatosan lebotorkált, tüzetesen szétnézett,
Mit hagyott meg, ha meghagyott, a százéves enyészet.
Nem is lehet elmondani, valóságos múzeum,
Ami ott lenn előkerült, elfelejtve, szomorún.
Repedt teknő, lyukas lavór, ócska hordó, rokka, prés,
Tört demizson, szakadt ponyva, régi újság, nem kevés.
De legbelül, a sarokban, letakarva valami…
Biztos azért, mert értékes, lehetett gyanítani.
Ismerősünk most jött lázba, most izgult csak igazán,
Mert a nem várt meglepetés – egy igazi veterán!
Az a régi, lábbal hajtott, karcsú testű masina,
Intarziás asztalkája egykor maga a csoda.
Fényes, fekete volt hajdan, abszolút megbízható,
Amit vele megcsináltak, az sokáig nyúzható.
De kikezdte már a rozsda, pókok víg tanyája lett
Ez a szebb időket látott, hajdan becsült szerkezet.
Ismerősöm nem habozott, mentsük, ami menthető,
S megörült, hogy előkerült hozzá a furnér tető.
Kis unokám, gyere gyorsan, segítsél a papának!
Cipeljük fel, szedjük széjjel, láttam én már csodákat…
Úgy is tettek, a pincéből felvonszolták nehezen,
Szétszerelték, tisztogatták, egy hét ráment, úgy hiszem.
Kiderült, hogy megvan minden, ami egykor része volt,
Lejött róla avas olaj, por, pókháló, rozsdafolt,
Életre kelt a lábhajtás, rugók, fogaskerekek,
Került mellé hozzáillő formás szék is,- egy tonet…
Aztán eljött a régen várt próbaüzem ideje,
Összecsődült ismerősöm neje, lánya és veje.
Került anyag, akadt cérna, mindenki a startra vár,
Tű, talp, bobin, mind a helyén… Indíts, Anyu, rajta már!
Lassan indul, egyre gyorsabb, simán siklik a szövet,
Ámulatba ejt mindenkit a műszaki bűvölet,
Igen, igen, ez a márka! Ma is becsüljük nevét.
Úgy működik, ahogyan kell, hiszen – SINGER-varrógép!
2010. június