Történelem.
Írta: Artakos Dátum: Január 17 2012 21:16:00
MM
Közös Célunk felé haladunk,
hol győztesként feltámadunk!
Mert eljön a rendelt idő,
és ott vár bennünket Ő!
Teljes hír
Penész szagú, nyirkos élet
az Idő rozoga szekerén,
egyenletesen döcög előre,
a furcsa, ismeretlen jövőbe,
ahol a múlt: történelem.
De csak néhány neven
siklik át a szem.
Már ők is ismeretlenek.
Csak nevek.
Lényük elveszett!
Sötét humusz, dudva!
Pusztai szelek pora!
Lassu folyók iszapja!
Fehérlő csontdarabok!
Lassan csiszolják a habok,
míg eltűnnek jelenből!
Marad csak a név,
egy sor a történelemből.
Szikrázó elmék fénye,
akarása, tette elégett!
Az Idő lassan elsöpörte.
Barbárok romboló serege,
letarolt minden remeket!
Minden élet hiába élt!
Valaki mégis látja a célt!
Valahová mégis megyünk,
egyre, egyre közeledünk!
Van Vezérünk!
Nem korbács, bitófa Ura!
Fején nincs aranykorona.
Úgy élt, mint született: szegényen
meghalt a Koponya hegyen.
Hirdette: az élet, szeretet!
Szelíden most is vezet!
Csodás jövő felé megyünk,
ahová majd megérkezünk.
Életünk csak próbatétel,
ami gyorsan múlik el.
Emlékeznek tán a nevünkre,
de lényünk megmarad örökre.
Közös Célunk felé haladunk,
hol győztesként feltámadunk!
Mert eljön a rendelt idő,
és ott vár bennünket Ő!