Önző szabályoktól hemzseg a világunk,
szembe szállni velük nem merünk, nem vágyunk.
Lelkünkben bombaként ketyeg fojtott vágyunk,
így betegedünk meg, s testünk nyomja ágyunk!
Aki felettünk áll, s azt hiszi, hogy gazdag,
rögtön törvényt készít, s bennünket igazgat.
Ha a szabályokban logikát sem látsz már,
amit kapsz, az jogos, biztos “rászolgáltál”.
S ne hidd, – politika, – amit itt beszélek,
csak a hétköznapok gondjai közt élek.
Hej, hogy sajnállak én, – aki szabályt alkot, -
mert úgy érzed csak így lehetsz te a bajnok.
Nem “versenyzem” tovább, mert nem azért írok,
hogy a szavaimmal teljenek papírok,
Korábban is járt már, úgy a költő ember,
szembe kellett szálljon önző értelemmel.
Bármennyire fáj is, ki kell ezt mondani,
másképp kell a népet jóra “tani-tani”!
Hogy a pénz helyébe a szeretet lépjen,
hogy az emberiség végre észre térjen!