Széncinege
Jégcsapokat hizlal a fagy,
nagygondban így a madárhad,
mindent hó és jég fedett be,
szükség lenne friss étekre.
Kicsiny, színes, pelyhes élet,
erkélyemre be-betéved,
körbetekint, bár nem tolvaj,
elillan egy szem tökmaggal.
Visszatér, de nem egyedül,
kis csapatba belevegyül,
Kincső-Kincső, párját hívja,
csőrében mag, így száll tova.
Már párjával együtt jönnek,
mind a ketten megörülnek,
napraforgó, tökmag, dió,
madárbegynek mind, ami jó.
Mellény sárga, fej fekete,
ő a kicsiny széncinege.
Meghálálja majd az étket,
rovar, hernyó, nyáron félhet.
Albert Ferenc