Ötszáz bizony, dalolva ment.../Arany János/
Írta: mamuszka Dátum: Január 23 2012 11:00:48
V
Ez az ötszázadik versem,
nem sok ez, nem is kevés.
Amatőrtől épp elég.
Írtam sokféle témáról,
legtöbbet az elmúlásról.
Teljes hír
Ez az ötszázadik versem,
nem sok ez, nem is kevés.
Amatőrtől épp elég.
Írtam sokféle témáról,
legtöbbet az elmúlásról.
Kiárusítottam magam,
de vissza ezt nem vonom.
Döntenem kell: mit tegyek?
Előttem a tenger,
hátam mögött szikla...
Felkapaszkodjak a hegyre?
Varázslatos látvány!
Vár rám egy tündérlány...
Fiatallá válok újra...
dalolok a boldogságról,
zeng a vágy gitárom húrján,
milyen szép és messze száll.
Álmodozni - kár!
Öreg lettem, fáradt, beteg,
A hegyre már nem mehetek..
Napfényben fürdik a tenger,
selymes a víz, simogat,
locsognak fodros habok:
jer közénk, mi elringatunk,
békében itt álmodozz!
Messze innen vár egy sziget,
nincsenek ott emberek.
Nyílnak pompás virágok,
dalolnak a madarak.
Oda vágyom, ott pihenek,
nem írok, nem olvasok,
nézegetek, hallgatok...
Virágokkal hervadok,
madárszóval halkulok...
E versemmel búcsúzom.