A ZENEBOHÓC
Írta: Szollosi David Dátum: Január 27 2012 04:33:15
H
Kifestett arccal, bumfordi cipőkben,
Két számmal nagyobb idétlen kabátban,
Kis trombitákkal zsebeiben bőven
Csetlett-botlott. Már ekkor megsajnáltam…
Teljes hír
A ZENEBOHÓC
Kifestett arccal, bumfordi cipőkben,
Két számmal nagyobb idétlen kabátban,
Kis trombitákkal zsebeiben bőven
Csetlett-botlott. Már ekkor megsajnáltam…
A porondmester seprűvel zavarta,
Utolérte, fenéken billentette,
A közönség meg jókat derült rajta,
Hogy hasra esett, hangszerét elejtve.
Szegény bohóc, a könnye is kicsordult,
De az a dolga: nevessenek rajta.
Tűrte, ha fájt is, hátra sose fordult,
Mert tudta jól, szerepe ilyen fajta.
Az állatszelidítő ostorával
Lekapta róla kajla, rossz kalapját,
Eladó! – mondta, s vele körbeházalt,
Az első sorban ülők meg kacagták.
Szívemből szántam, szívemből szerettem,
Gyerek voltam, naiv, tapasztalatlan,
Ma már tudom, hogy lélekben mi ketten
Társak lettünk, s én is bohóc maradtam…