Séta haza
Írta: joe miller Dátum: Január 28 2012 18:04:05
V
S látom,időm lejárni készül,
Aztán meg lelép egy szó nélkül.
Itt hagy,így haza egyedül megyek,
Szerintem szeretné,hogy egyedül legyek.
Teljes hír
Ilyenkor lassan reagál az óra.
Ránézek néha a lomha mutatóra,
S látom,időm lejárni készül,
Aztán meg lelép egy szó nélkül.
Itt hagy,így haza egyedül megyek,
Szerintem szeretné,hogy egyedül legyek.
A búfelejtő ajtaja nehéz,
Belülről vékony rétegben a penész
Festi ezt a száraz fadarabot.
Kifelé rajta egyet lökök,nagyot,
S máris kint vagyok az éjszakába.
Bohém művészek,éji baglyok világa.
Fáradtan nézem,mily' éber a város.
Ezeknek nem számít mi jó,mi káros.
Hívnak engem is.Mennék én szívesen
Ha nem lennék ennyire végtelenül álmos.
Lassú léptekkel indulok el haza.
Nem hallom,nem kísért a hívogató szava
Senkinek és semminek itt e hideg estén.
Kihasznált varázslók a járda szélén
Töltik meg a csatornát belső értékkel.
Nem tudtak megállni,csupán a vészfékkel.
Estéjük,mint vonat,mi elszabadult,száguld,
Minden egyes perccel egyre jobban drágult,
S azért,mert nem tudták,hol van a határt,
Végül az egész,mint katasztrófa zárult.
A sötét sikátorok csendje megnyugtat.
ilyenkor a lelkem magából megmutat
Egy-egy olyan eltitkolt részt,
Amelyet nem ért soha még vész.
Utamon egy lámpa halvány fénye kísér.
Jó társ ő,rendes,semmit sem ígér,
Nem ámít semmivel.Hozzám se szól,
Csupán csendben mellettem gyalogol.
Hazaérve látom,a pirkadat már
Engem régóta az ajtóban vár.
Gyönyörű,narancssárga fürtjei az arcán,
Egy két szeplő elvétve,árván,
De pajkosan játszik mindig velem.
Istenem!Lehet,hogy ez már szerelem?