A szörny
Írta: Bettany Dátum: Január 29 2012 21:15:23
V
A fájdalom, a kétség, s az ártalom,
Oh, beitta magát rég, és rágalom,
Hogy feledni tud, ki egyszer félt;
Enyhülést, hogy idő majd hoz, hamisan ígért...
Teljes hír
A fájdalom, a kétség, s az ártalom,
Oh, beitta magát rég, és rágalom,
Hogy feledni tud, ki egyszer félt;
Enyhülést, hogy idő majd hoz, hamisan ígért...
Amit idő feledtet, az csak a vétek súlya,
Mit egy szörny hozott az életre, s gúsba
Kötött általa, mintha egésszé az élet
Már nem válhatna; a remény valahogy odalett...
Évek hosszú sora áll immár mögöttem,
De a szörny nem kímél, kötötten
Követ, árnyként; ő a rém, mi nem ereszt,
Egy seb, mit valami mindig újra felrepeszt.
Olykor teljesen úrrá lesz rajtam, ilyenkor eltemet,
S az emlék feltör a mélyből kéken; léptemet
Kíséri, ijesztget; s a tekintet, mi máskor kedves,
Hirtelen kegyetlen; szemek figyelnek; csak az enyém nedves...
Bár múltamba visszatérhetnék, hogy megmentsem önmagam;
Bár újra tiszta lehetnék, szennytől tisztultan
Állhatnék ismét; s tudom, más százszorosát éli át
Akár nap, mint nap, engem ennyi is üldöz, múltból mát
Hoz elém, ha kedve arra szottyan.