TILOSBAN
Írta: Szollosi David Dátum: Január 30 2012 05:20:45
H
Észrevettem. Fürödni indult,
Gyanútlanul és meztelen,
Talán húszévesen.
Teljes hír

TILOSBAN
Észrevettem. Fürödni indult,
Gyanútlanul és meztelen,
Talán húszévesen.
Váratlan ért a furcsa érzés,
Miféle, máig sem tudom,
Csak ment a pázsiton.
Dobogó szívvel meglapultam,
Szemem mohón reátapadt,
Ott, a bokrok alatt.
Izgalmas titkokat reméltem,
Valami megbizsergetőt,
Igen, magát a Nőt!
Fény simogatta karcsú testét,
Szőke haja szertebomolt,
Szép és egyszerű volt.
A csöppnyi csermelyt átugrotta,
Két formás keble remegett,
Behunytam szememet.
Majd könnyedén szaladni kezdett,
S ahol a víz enyhet adó,
Befogadta a tó.
Úgy irigyeltem, hogy a fodrok
Simogathatják, jó nekik,
Büntetlen tehetik.
Milyen szép sellő lenne, véltem.
Sellő? Ugyan! Az nem lehet,
Nem arra született.
Kijött a partra nemsokára,
Bőre csillogott, s hirtelen
Elnyúlt a fövenyen.
Kíváncsi napsugár-fiókák
Hancúroztak a combjain,
Hess, gondolataim...
Aztán a nap elindult lassan,
Ő is felállt, felöltözött,
S eltűnt a fák között.
Hogy feleszméltem, messze járt már,
S nem láttam többé sohasem,
Azóta is lesem...
____________________________________
1962.