Kételyek
Írta: placebo Dátum: Január 31 2012 11:38:30
V
Kételyek tengere hullámzik alattam
S én nem tudom hová visz korhadt csónakom.
De vitorlám dagadva az indulást várja,
S csak a horgonynak lánca mi még visszafog
Teljes hír
Kételyek
Kételyek tengere hullámzik alattam
S én nem tudom hová visz korhadt csónakom.
De vitorlám dagadva az indulást várja,
S csak a horgonynak lánca mi még visszafog
Ha a vásznat bevonnám, tán a szél is elállna,
Kezemben ragyogna két fényes csillagom.
Míg ha messze szállok habokat felszántva,
Félek mi jó volt; mindezt elhagyom.
Mégis, a távol úgy tép magához engem,
Mint fáklyának fénye éjji pillelányt,
Ki a fénytől bódultan, bukdácsolva repked,
S fel nem foghatja mit tartogat a láng.
Talán megégek, s Főnixként lobogva
Porladok el. Ó csúfos halál!
De lehet hogy a tűzben izzó fehéren,
Jövőm, mint hű társ reám talál.