A kapu előtt, bizonytalanúl
Írta: szhemi Dátum: Február 07 2012 18:14:44
MM
Fáradt, lassú léptekkel vánszorog
az idő, a jövő kapuja felé,
megfáradt kezével már nyúl a kilincsért,
hátrahagyva a múl minden kincsét.
Teljes hír
Fáradt, lassú léptekkel vánszorog
az idő, a jövő kapuja felé,
megfáradt kezével már nyúl a kilincsért,
hátrahagyva a múl minden kincsét.
Hátrahagyva a bánatot, a fájó sebeket,
s mindent, mi átkozott.
A kapu még zárva van, mögötte
az ismeretlen, a táguló lét,
a kapu résein már átbújik a remény,
és hív, de még nem mehetek.
Csak egy lépés lenne, röpke pillanat,
agyamba átcikázó ezernyi gondolat.
Meg a kétely, s a homály leplén átsejlő
bizonytalan, hit kéne, de honnan,
bízni sem tudok már, megölték bennem,
mert éhesen is a lehulló morzsákat kell ennem.
Már nem vágyom a kapu túloldalára,
nem akarom, mégis tovább kell mennem.
Szaporodó ráncaim holnap sem simulnak,
emlékeim is némán földre hullnak,
mögöttem szakadék tátong, vissza nem lehet,
előttem még zárt kapu, a láb mozdul, de még nem mehet.
Jobb lenne itt megállni, leülni küszöbére,
elaludni, s álmodni, szebbeket végre.