Szívszorító fájdalom
Írta: Eve Dátum: Február 07 2012 20:58:35
V
Érzem ereimben már terjed, szinte gyökeret ver,
és markába fogja szívem,
mit el nem enged talán sohasem.
Teljes hír
Mintha látnám hogy esik el szívem a szeretet mezején,
megállok egy pillanatra miképp szétfeszít belülről valami,
aminek már nem szabadna ott lenni.
A múlt kísértő árnyai kapnak kezeim után arra vágyva,
hogy ismét elveszhessek a szomorúság és tehetetlenség mély bugyraiban,
mikor már nincs remény és elönti lelkem a feketeség.
Gátat kell szabnom neki,
nem hagyhatom továbbterjedni.
Érzem ereimben már terjed, szinte gyökeret ver,
és markába fogja szívem,
mit el nem enged talán sohasem.
Cselekednem kell, s kezem a tőr után nyúl mi fényleni látszik,
magamra sújtok le oly fájón, de muszáj hisz az idő sürget,
s nem adhatok utat ama bizonyos kilátástalanságnak.
Sikerül a tervem, szívem már nem bennem dobog,
hanem egy kis kalitkában,
minek kulcsát sebesen beledobtam a folyóba,
hogy az ár had vigye,
hiszen nekem már nem volt való semmire.