Szent Mihály haván
Írta: iytop Dátum: Február 07 2012 21:18:32
V
Olvasni kezdtem az ereket a falevélen ...
Hallottam egy beismerő vallomást az elválásról,
Mint egy hófehér hajú, ki az emlékeit magával hordja,
Millióan esni kezdtek a szél forgásától
Teljes hír
I.
Félénken ingadozott, a véletlennek műve volt ...
Kezembe befogtam egy árvát,
Alkata már erőtlen, kiszáradt és poros,
Egy beteg falevelet kezemben tartottam, Szent Mihály haván.
Elfáradt a csillogásba és kialszik ....
Még felszínén visszaverődnek az út menti fények,
S lassan szemerkélni kezdett,
Csodás színű ruhájukat átadván a sepregetők szekerének.
Olvasni kezdtem az ereket a falevélen ...
Hallottam egy beismerő vallomást az elválásról,
Mint egy hófehér hajú, ki az emlékeit magával hordja,
Millióan esni kezdtek a szél forgásától
------------------------------------------------
II.
Félénk volt, ingatag s a véletlen műveként,
Kezembe befogtam, szárán fonnyadt árván,
Már erőtlen volt, mint munkában megtört kéz,
Beteg falevél, Szent Mihály hava várt rá.
Elfáradt a csillogásban, most alszik talán,
Még visszaverődnek rajta az út menti fények,
Lassan szemerkélt s cseppek álltak teraszán
Új ruhában adta át magát a sepregetők szekerének.
S mint tenyérből, olvasni kezdtem száraz ereit,
Szűkszavú volt, elválásról tudtam meg egyet - mást,
S mint hófehér hajú, ki magával hordja emlékeit ...
Millióan hullni kezdtek s a szél forgatta a vallomást.