Fagyott remény
Írta: Kondrakati Dátum: Február 08 2012 15:04:31
V
Megbékéltem magammal s veled,
míg tél nem jött. Nem éreztem
arcod hiányát a lezárt ablakok mögött
amíg nem vacogtam esténként
Teljes hír
Megbékéltem magammal s veled,
míg tél nem jött. Nem éreztem
arcod hiányát a lezárt ablakok mögött
amíg nem vacogtam esténként
tátongó ürességben. Nem sejtettem,
hogy a tűzlángok bűvöletében
minden gondolatom érkezésed leste.
Dermedt reménytelenség ült mindenen,
padló se reccsent, mint egyébként.
Nem jöttél, míg fújt a metsző szél,
engem okoltál a fagyott percekért.
Őriztem a tűzet, bár rég kialudt,
de nem láttam a könnyeimen át…
Hol vagy, mért nem hívsz? - reszkettem
néhány napon, sok-sok éjszakán.
Hagytad, hogy úgy hiányozz nekem
mint fagyott földnek a nap csókja,
most jössz újra s újra mindig úgy,
mintha ez a végső utad volna.
2012. február 8.