A TÖRVÉNY BETÖLTETIK
Írta: farkas viola Dátum: Február 11 2012 14:50:19
V
Találkozása, a majdnem volt anyával,
Villámként tudatosult, múl fájdalmával,
Csak ők ketten tudják, hogy ismerik egymást,
De a Sors, nem enged már, több találkozást!
Teljes hír
A TÖRVÉNY BETÖLTETIK
A Sors nem marad adós
Nagy a sürgés-forgás az égi bérceken,
Sok kis angyal várja, hogy Földre szülessen,
Mindegyiknek van már, kiválasztott anyja,
Remélve várják, hogy örömmel fogadja.
Az egyik kis angyal szomorkodik is már,
Úgy látja: választottja, őreá nem vár,
Menne is, meg nem is, nagy a szabódása,
Előre sírdogál, látszik csalódása.
Kicsiny kis élete máris növekedik,
Három hónap élet, s a vég következik!
Az anya döntése: fontosabb a munka,
Kezdő életüket, a gyermek gátolja.
Kórházi műtőasztal volt a ravatal,
Keserűség marad, mely örökké furdal,
Nem felejtődik el, miért nem született,
Bocsánatot nyer-e, amit elkövetett?
Évtizedek múltak, ahogy jöttek, mentek,
Ifjú kívánságok, szép lassan megszűntek,
A rég volt gyermekek, felnőttekké váltak,
Szüleik pedig, még élnek, vagy meghaltak.
Fellebben a Titok és az a Másvilág,
Fényességét bontja, mint szirmát a virág,
Érthető lesz egyből a régi történet,
Azt kapja az ember, amit rég, elvetett.
Jött egy látomás, az álmok világából,
Megjelent egy csöpp lány, a láthatatlanból,
Majd e gyermek, az utódnak megszületett,
Ahol nagyon várták, a család tagja lett.
Találkozása, a majdnem volt anyával,
Villámként tudatosult, múl fájdalmával,
Csak ők ketten tudják, hogy ismerik egymást,
De a Sors, nem enged már, több találkozást!
Hófehér bundácskát varrt az Érkezettnek,
Ennyi marad benne, emlékezetének,
Isten adjon Neki, bőven szeretetet,
Hogy hittel legyőzzön, minden ellentétet.
Nem örülhet többé az idős nagymama,
Elzártatott tőle, az összes unoka!
Büntetése ez, az egykori véteknek,
Nagy igazsága, a Természettörvénynek!