Emlékezés az ijúságra.
Írta: Artakos Dátum: Február 12 2012 19:48:19
MM
A föld alól kapartam
és szedtem ki a követ.
Vérrel és verítékkel,
csákányom nyelére írtam
piros betűkkel nevemet.
Teljes hír
Volt, aki kacagott,
hogy malteros a ruhám,
és hajamat kuszálja a szél:
Akkor követ törtem ott,
és néma volt a szám!
A föld alól kapartam
és szedtem ki a követ.
Vérrel és verítékkel,
csákányom nyelére írtam
piros betűkkel nevemet.
Az ősi föld megmozdult
és fallá dagadt a sár,
tetővé hajlott a nád!
Védőn fölém nyomult,
mint erős, büszke vár!
Akkor nem örültem!
Csak most tudok nevetni,
hogy milyen ifjú voltam akkor,
amikor ott a követ törtem
és még tudtam akkor hinni!