Nincs visszaút
Írta: Tigram Dátum: Február 13 2012 22:51:36
Gy
Állt mozdulatlanul, szeme a semmibe révedt.
Szándékosan ment oda? Netalán eltévedt?
A szél, mint ifjú Titán vadul tépte haját.
Nem érezte az ott álló kegyetlen bánatát.
Teljes hír
Állt mozdulatlanul, szeme a semmibe révedt.
Szándékosan ment oda? Netalán eltévedt?
A szél, mint ifjú Titán vadul tépte haját.
Nem érezte az ott álló kegyetlen bánatát.
A bánat átfonta láncát, és szorosra húzta azt,
Nem segített, és nem adott megbékélő vigaszt.
Kopár sziklacsúcs, nincs egy ág, egy kapaszkodó,
Nincs remény,nincs már semmi, semmi biztató.
Csak egy lépés, egy apró lépés, mit meg kell tennie,
és elmerülni a végtelen sötét semmibe.
Hívta a mélység, suttogta halkan, csendesen,
Átölellek, hát mire vársz még? Légy a kedvesem.
Veszek Néked csillogó ékszert, fejedre fátylat teszek,
Meglátod, itt lent nem fáj majd semmi, hű társad leszek.
Ő csak állt. Szemét lehunyta, testét remegés járta át,
Lába megmozdult, de még nem lépett, várta a csodát.
Karját kitárta, s mint madár szárnya lendült a semmibe,
Nincs mire várni, az idő eljött, és el kell mennie.
Teste ráfeküdt a szél hátára elég volt egy mozdulat,
És odalent a zeneszóra, már a mélység mulat.
Ő szállt, s a bánata ott maradt a kopár szirttetőn,
Nincs visszaút, nincs semmi már, mi hívná éltetőn.
Hát itt vagyok! Mond vársz-e még Te mélységek ura,
Tiéd lettem és véget ért a hosszú tortúra.
A szél, mely eddig vitte Őt, letette könnyedén,
S a sápadt Hold egy könnyet ejtett az ég peremén.