Életszavak tengerében
Írta: tenger Dátum: Február 15 2012 06:04:39
MM
S ha majd egyszer elfogy az én fényem
Testem pedig, pihen majd a vén porban,
Egyszerű kis fejfám legyen, s rajta írva
Egy mondat: Ő Ember maradt e korban!
Teljes hír
Csak életet akartam adni,
Reménybe öntött szavakat,
Hogy te is megláthasd újra,
Az örökségül ígért örök javakat.
Mosolyod voltam ékes arcodon,
Könnycsepp égszínkék szemeden,
Mely gyönggyé vált egykor éjjel,
A veled végig táncolt örök tereken.
Én csak egy bolondos csillag voltam,
Te pedig az én Életadó örök fényem,
Kinek köszönhettem, s köszönöm
E földre kapott, boldogságos létem.
Míg más rajtam köszörülte nyelvét,
Te szívembe adtad a szelídség szavát,
Mely megtanított engem, a vak- süketet
Hogyan is adjam én, az örök életnek javát!
Útnak indultam megtört, fázós hajnalon,
S tudtam utamon, nem lesznek paloták,
Csak könnybe rejtett szegény gyémántok,
Melyeket az Úristen részére én adok át.
Koldusszívekben éltem, s élek ma is,
Gyógyítom a tegnapnak fájó sebeit,
Hogy megérezze minden szenvedő,
Az én szívem őket, nagyon is szereti.
S ha majd egyszer elfogy az én fényem
Testem pedig, pihen majd a vén porban,
Egyszerű kis fejfám legyen, s rajta írva
Egy mondat: Ő Ember maradt e korban!