ANYÁM NÉVNAPJÁRA
Írta: Szollosi David Dátum: Február 16 2012 06:02:00

---

V

Neved napja van, Mama, s én köszöntlek,
Mióta csak az eszemet tudom.
De most nem csókkal, nem is ajándékkal,
Elmélkedéssel – hosszú múltadon…

---

Teljes hír

---

ANYÁM NÉVNAPJÁRA

Neved napja van, Mama, s én köszöntlek,
Mióta csak az eszemet tudom.
De most nem csókkal, nem is ajándékkal,
Elmélkedéssel – hosszú múltadon…

Öt se voltál, a Papát elvesztetted,
Szíve szakadt egy súlyos zsák alatt,
Két bátyád és te félárván maradtál,
A Nagyira az özvegység szakadt.

Felnőttél mégis, férjhez mentél, szültél,
Egy életen át tetted, amit kell,
A szereteted meghálálhatatlan,
Nem pótolható többé semmivel.

Julianna! Oly lágyan zsong fülemben,
Fennkölt e név, királynői, nemes,
Királynő voltál egy szegény családban,
Anyai Nobel-díjra érdemes.

Oly tapintatos voltál, hinni vélem,
Megkímélted a születésnapom,
Egy nappal előbb köszöntél el végleg,
Ma sem hiszem el, mert nem akarom…

Előttem fénykép, ránctalan a bőröd,
Rám nézel, hívsz, „egyetlen kisfiam”…
Majd nagyítód az újság fölé tartod,
S műtött szemed a sorokon rohan.

Ha száz leszek, én is kapok virágot,
A polgármester engem is köszönt?
Kérdezted mindig… Mama, még odébb van!
Még nem döntöttek erről Odafönt…

Száz nem jött össze, de kilencvenhatnál
Még mosolyogva fogtad a kezem,
De megszólalnod nem sikerült többé,
S nekem meg nincsen hangfelvételem…

Három hét múlva hajnalban riasztott
A telefon, a régen rettegett,
Mondták, az éjjel csendben elaludtál,
Menjek, búcsúzzak el, amíg lehet.

Lezárt szemmel, már felkötözött állal
Tested a kedvenc ágyon nyugodott,
Könnyem kicsordult, fel sem tudtam fogni,
Csak csókoltam a kihűlt homlokod.

Már kint pihensz, apámmal együtt újra,
A temetőből most jövök haza,
A képed nézem, s szemem már homályos…
Isten éltessen, drága jó Mama!

2010. február 16.