Érzés egy év távlatában...
Írta: Csontos Gabriella Dátum: Február 16 2012 07:08:23
MM
Mikor hideg homlokodról kezemmel töröltem
a gyöngyöző, fájdalomtól éledt izzadcseppeket,
s néztem arcod, a férfit, kit egykor szerettem -
azon gondolkodtam : miért nem adtunk boldog életet ?
Teljes hír
Érzés egy év távlatában...
Mikor hideg homlokodról kezemmel töröltem
a gyöngyöző, fájdalomtól éledt izzadcseppeket,
s néztem arcod, a férfit, kit egykor szerettem -
azon gondolkodtam : miért nem adtunk boldog életet ?
Hová és mikor tűnt el a valamikori lángolás,
a tűz és a remény a szeretetben s a boldogságban ?
Miért égett fel kettőnk között a híd s az álmodás
mikor szűnt meg, s miért nem folytatódott a valóságban ?
Miért hagytuk, hogy vágyaink elhamvadjanak,
s jéghideggé fagyjon kettőnk buja nászágya ?
Miért engedtünk a durva, kegyetlen, zord szavaknak,
hogy általuk eltűnjön mindkettőnk vágyálma ?
Fogtam a kezed...s néztem kopott, élettel teltnek
már nem mondható szemeidet...lepergett előttem ifjúságunk...
De szívembe markoltak ismét a fájdalmas érzések,
mikor bántottál...s mikor egymás ellen fordult haragunk...
Tudom, akkor már te is másképp tetted volna...
visszaforgattad volna az Idő fogaskerekét...
Szemedben láttam a megbánást s hogy szíved átkarolna,
ha meg nem történtté tehetnéd...szívemet megérinthetnéd...
És ültem...figyeltelek...sajnáltalak - de nem szerettelek,
mert az évek során kiégett irántad érzett szerelmem...
Sajgott a lelkem, hogy én fájdalmat, igazat nem érezhetek,
mert elvesztek valakit, akit valamikor nagyon szerettem...
Éreztem fájdalmat - a gyermekem apját veszítem el...
éreztem benned az utolsó kínok gyötrő szenvedését...
Éreztem gyermekem téged megtartani akaró kérését -
de nem éreztem egy szerető NŐ mérhetetlen veszteségét...
S akkor is és azóta is fáj, hogy nem érzem pótolhatatlan
hiányodat...nem érzek űrt magamban, nem vágyom utánad...
S bár sajnálom, hogy fiatal életednek ily hamar vége szakadt -
de most már szeretettel karolva élem a napjaimat.
2011. dec. 15.