A felbőszült Tél
Írta: lnpeters Dátum: Február 16 2012 07:08:33
MM
Tépte a Tél a kis otthonomat reggeltől idáig;
Réseken, ablakon át hordta a szél a havat.
Teljes hír
Tépte a Tél a kis otthonomat reggeltől idáig;
Réseken, ablakon át hordta a szél a havat.
——
Jéghideg és gyilkos porhó kavarogva csapott le;
Száz apró tőrként szúrta belénk a vihar.
——–
Rázta a Tél a nyomorgó, fáradt, néma világot;
Tomboltak szaporán ármányos szelei.
——–
Azt suttogja a naptár: lassan vége a télnek;
Úton a fecskék, és március is közeleg.
——–
Küzd hát most az öreg tél felbőszülve, keményen;
Hátha elér valamit végső napjaiban.
——
Gyűlöli létünk, minket a semmibe vinne magával;
Vén uzsorás képpel rossz kamatot követel.
——-
Száz tél van körülöttünk ebben a léha világban;
Életet és érzést álértékre cserél.
——
Szent szerelem alkotta és élteti ezt a világot;
És szerelem nélkül élet sincs sohasem.
——
Tél szele zúg a profitból, terrorból, hatalomból;
Vergődünk rongyos, holt kacatok tetején.
—–
Eljön-e végre az emberi létbe is egyszer a béke?
Lesz-e tavasz valaha, vagy télben maradunk?