Tudom
Írta: Edina Dátum: Február 20 2012 06:34:47
MM
Szerethetnélek még,
de az elengedett öleléseidből már nincs visszaút
a folyamatos várakozásban kisiklott az életünk vonata
sikoltó percek feszítették ránk a síneket
Teljes hír
Szerethetnélek még,
de az elengedett öleléseidből már nincs visszaút
a folyamatos várakozásban kisiklott az életünk vonata
sikoltó percek feszítették ránk a síneket
sivataggá száradt szememből csak a múlt képei koppannak a földre
szorítás kereszttüzében mindketten kövekké dermedtünk
számon kérheted csókjaim hiányát,
mert villámként ütött belém a felismerés
akkor-ott
még újra éleszthetted volna a lüktetést
az ígéretekbe vesztett lobogást
engedted, hogy érintselek
miközben elkoptak benned a szavak
s a hajnal rád terítette az álruhád
késként döfve belém a napokat
… kérted kövesselek- mentem…
én mindig az ágyon kuporogva
Vártalak!