EGY PESTI UTCÁHOZ
Írta: Szollosi David Dátum: Február 21 2012 04:55:11
H
Büszke leszek rád majd, ha visszatérek,
Sok mindent látott házaid falán
Keresem rajzom, s boldogan idézlek
Te pesti utca, hű gyerekszobám.
Teljes hír
EGY PESTI UTCÁHOZ
Büszke leszek rád majd, ha visszatérek,
Sok mindent látott házaid falán
Keresem rajzom, s boldogan idézlek,
Te pesti utca, hű gyerekszobám.
Alig változtál, bár lakóid újak,
Lovas kocsi sem jár köveiden,
Sötétségűző fényeid kigyúlnak,
S én indulok magamban, csendesen.
Nem is figyelem merre visz a múltam,
Éveim száma lassan elpereg,
Mosolygós arcok, tűzpirosra gyúltan
Gyűlnek körém, vidám gyereksereg.
Gyerünk a grundra, focizni, előre!
Süvöltök, s mind, akár a nyúl, szalad,
Rövidnadrág is új kell már jövőre,
Ami rajtam van, jócskán elszakadt.
Tudjátok mit? Egy gombostű hegyével
A csengő gombját jól beszorítom,
Aztán szaladjunk, ki merre lát, széjjel,
Mert a házmester könnyen vág pofon.
Hurrá, fiúk, az ellenfél már távol,
Zsibong az utca, ez a diadal!
Függöny takarta szép gyerekszobákból
Irigy szemek figyelnek, nem zavar.
Amott egy macska, most eléje, gyorsan,
Ide a labdát, azzal megdobom,
Nem is fogom fel, ki vagyok, ki voltam,
A labda száll, jaj, meg nem foghatom.
Nagy reccsenés, apró üvegszilánkok
Hullnak kezemre, bámulom a vért,
Semmit nem értek, dermedt szívvel állok,
Miért is tettem? Nem tudom miért.
Rövidnadrágom oly régen kinőttem,
Labda helyett számok és képletek
Foglalnak le, s nem vagyok felelőtlen…
Nem akartam, ugye megértitek?
Bocsáss meg nékem, kopott pesti utca,
S maradj velem az életem során,
Múlt ifjúságom macskaköves útja,
Sosem feledlek, hű gyerekszobám!
_____________________________________
Leningrád, 1963. december 8.