Tekintetedbe zárva
Szemed sötétje csillogó fétis,
szomorú tükrén zokog a lét is.
Vakítón kemény csupa szén rácsa,
szívemnek húrja, - kesergő brácsa.
Karbonszálból szőtt égi talizmán,
betölti az űrt s nem látok tisztán.
Bálványnak csiszolt óriás prizma,
a Nap fonalát is szétszakítja.
Sápadt fényemet polarizálja,
szivárványt öntve a hit tavába.