Fazekas Margit /Szomorúfűz/
Ellobbanó gyertyám ...
Végtelen játszótér a sors -
sok év nyomában elszaladt,
a napsugarak sötétre váltanak.
Kézenfogott, vezetett az élet,
utamon az angyal segített.
Akadályok álltak előttem.
Gyertyám lassan ellobban,
a magány ma már hű társam.
Sebeimet az idő gyógyítja,
szíved peremének lakója marad
Lelked gyönge fény éri el,
félénk, halk neszek járnak,
az éjben bűvös hold simogat