H.Gábor Erzsébet
Tegnap és ma
Nagyanyám ropogós kenyeret sütött,
- teknőben dagasztva sokat küszködött -
kezembe adta a foszlós szeletet,
s szeméből áradt, a meleg szeretet.
Nagyapám, földjére roppant büszke volt,
reggel az Úr előtt csendben meghajolt,
úgy kérte tőle a bőséges termést,
s vigyázta becsben, a dolgoknak rendjét.
Anyám a családnak óvó angyala,
örök aggódás volt éje, s nappala,
- már kádban fürdetett, mindent boltba vett -
s nem lett áldozat, bár értünk sokat tett.
Apám csak dolgozott, alig pihent meg,
ha nem akadt munka, akkor keresett.
- Tisztesség az első!- mondta minekünk,
s biztos volt abban, hogy támasza leszünk.
Ma már más a világ! Férfi, s a nő is,
egyformán leterhelt, dolgozik, s főz is.
Nincs már sok különbség, a két nem között,
a klasszikus forma múltba költözött.
A nő nadrágban jár, a férj kispapa,
a hölgy is úgy vezet, mint a férjura.
Nem számít a papír, vad a házasság,
nem szentség a család, jó a társaság.
A pénz ma a nagyúr! Mindent számolunk,
nem baj, hogyha közben, sosem álmodunk.
Mi lesz veled világ, ha nincs szeretet,
s minek vagy ha nem jut, abból teneked?